A film leírása:

 Történetünk a II. világháború idején játszódik, Nagy-Britanniában. Főszereplőnk, Alan Turing (Benedict Cumberbatch) a világ legjobb matematikusainak egyike. A kormány egy lehetetlennek tűnő titkos feladattal bízza meg, ami nem más, mint az Enigma nevezetű kódoló gépezet feltörése, a kódnyelvük megfejtése. Segítségnek hozzá hasonló briliáns elmékkel dolgozhat együtt, mint például Joan Clarke (Keira Knightley). Ők a háttérben, négy fal között harcoltak az ellenséggel szemben. A történészek szerint munkásságuknak köszönhetően mintegy 2 évvel rövidítették le a háborút és 14 millió ember életét mentették meg. Három idősíkon fut a cselekmény, így tudhatunk meg minél több részletet átlagosnak nem mondható, tragikus hősünkről, akinek titkolnia kellett homoszexualitását a nyilvánosság elől, mivel akkoriban ezt még betegségként kezelték. Az 50-es évek elején lelepleződik s így választania kell a hormonkezelés és a börtön között. A kezelés mellett dönt, ám pár évre rá-máig tisztázatlan okok miatt- életét veszti otthonában.  

A film értékelése:

 Magyarországon 2015. január 29-én megjelenő, angolul a „The Imitation Game” névre hallgató film méltán kapott annyi jelölést az Oscar gálán. Többszöri megnézés után is csak azt tudom mondani, hogy az idei év egyik legjobb filmje. Érzelmi hullámvasút volt a számomra elsősorban, képtelen voltam egy-egy jelenetet libabőr és (akár) egy-egy könnycsepp nélkül végignézni. Történelmi drámánk próbálja bemutatni hősünk legmeghatározóbb életeseményeit, ami az egyetemen kezdődik. Szoros barátságot köt egy Christopher nevű fiúval, aki az egyetlen barátjának bizonyul, s aki később bevezeti a kódfejtés rejtelmeibe. Egyfajta visszatérő elemet emelnék ki, amit ő mondott Turingnak: „Néha épp azok, akikről senki sem képzelné, hogy képesek bármire, tesznek elképzelhetetlennek tűnő dolgokat” Ez klisésnek tűnhet, talán más környezetben az is lenne, ám itt tökéletesen harmonizál a történet menetével. Az Enigma megfejtése közben ismerkedik össze Clarke-al, akivel-homoszexualitása ellenére- összeházasodik. Azonos neműekhez való vonzódása végig kísér minket a sztoriban, talán már enyhe túlzásokkal kibővítve azt. Jól felépített eseményekkel, remek, megható zenével és képi világgal kell számolnia azoknak, akik úgy döntenek, megtekintik a kódjátszmát. Nyilvánvalóan tipikus amerikai mintára épül a film, félig happy enddel és valamilyen szinten kiszámítható végkifejlettel. Az, hogy igaz történet alapján készült még dob rajta. A színészi játékot emelném ki, mivel a Sherlock sorozat főszereplőjeként híressé vált Benedict Cumberbatch óriásit alakít benne. Alan egy igen furcsának mondható személy, akit nehéz lehetett eljátszani. Mesterien finoman árnyalt jellemábrázolás, őszinte megnyilatkozás, határozott öndefiniálás: ezek jellemzik alakítását, illetve a brit akcentusa is zene a fülnek. Ezért is ajánlom eredeti nyelven megtekinteni, felirattal, ha szükséges. Hasonló élményt nyújt, a szintén nemrégiben megjelent Mindenség elmélete, ami Stephen Hawking életét tárja elénk. Összefoglalva szerintem mind a 114 perc „megéri a pénzét”. Egyfajta általános feszültség vezet végig a filmen, tele fordulatokkal, jól kidolgozott díszlettel fűszerezve.

Elmondható, hogy hatásvadász film, de engem meggyőzött, mindenkinek bátran ajánlom! :)  

IMDB értékelés: 8,1   Saját értékelés: 8,8

A film leírása:

Bryan Mills (Liam Neeson) volt CIA-ügynök számára a legfontosabb küldetés mindig is a családja védelme volt. Mikor már azt hitte, minden ellenségével leszámolt, és sötét múltja nem érheti utol, egy váratlan esemény teljesen felborítja addigi nyugodt életét. Volt feleségét holtan találja otthonában, és minden bizonyíték az ő bűnösségére utal. Miközben a vérprofi Mills mindent bevet, hogy megtalálja és kiiktassa a valódi bűnösöket, a nyomába ered egy elszánt nyomozó (Forest Withaker), valamint a CIA és az FBI. De nemcsak az ő élete forog veszélyben: a lánya, Kim (Maggie Grace) is a kegyetlen gyilkosok célpontjává válik. Az ex ügynök felforgatja egész Los Angelest, nem törődve semmivel és senkivel. Két cél lebeg a szeme előtt: biztonságban tudni a lányát, és végrehajtani a halálos ítéletet a brutális gyilkosok felett.

-spoilert tartalmaz-

Erre a filmre részben azért esett a választásom, mert nagyon sok támadás érte az elmúlt időszakban és úgy gondolom, hogy itt az ideje annak, hogy valaki kiálljon mellette. Ha azokra a filmekre gondolunk, amik több részesek akkor azt hiszem, hogy a 80-90 százalékuknál azt tapasztalhatjuk, hogy az első rész jobbra sikeredett mint a második, harmadik.. Ha őszinték vagyunk, akkor ezt ennél a filmnél is érezhetjük, valószínűleg ezért is dobták be, már a film elejére Brian Mills feleségének meggyilkolását. Az Elrabolva első része olyan magasra tette a mércét amit nehéz túlszárnyalni de még így is azt gondolom, hogy mind a második, mind a harmadik résznél kaphatott a néző valami pluszt. Ilyen például a harmadik résznél Forest Whitaker játéka aki a filmben a mindenre elszánt nyomozót alakította, véleményem szerint fantasztikusan. Meg vagyok róla győződve, hogy Forest Whitaker nagyon sokat dobott a filmen és, hogy az Ő játéka nagy szerepet játszott abban, hogy számomra ennyire élvezetes legyen az a 109 perc. Liam Neeson is a tőle megszokott módon jól alakított, de nem kiemelkedően. Ami nekem egyébként furcsán jön át Brian Mills-el kapcsolatban az az, hogy jófiúként van beállítva mind három részben és ennek ellenére bármerre jár ártatlan embereket is megöl (például rendőröket), és nem láthatunk rajta nagy megbánást és lelkiismeret furdalást. Az kiderül a részekből, hogy a családjáért mindent megtesz ám én így is hiányolok valami fajta megbánást a karakteréből ha már ilyen nagyon jófiúként van beállítva. Egy kis érdekességképp megemlítem, hogy Liam Neeson is érezte, hogy amit lehetett, azt már kihozták ebből a sorozatból. Végül azzal a feltétellel vállalta el a harmadik rész főszerepét, hogy ebben nem rabolnak el senkit. Egy akció filmről beszélünk így nem hiányozhat belőle a minél több lövöldözés és verekedés, ezt egyébként úgy gondolom, hogy a néző meg is kapja úgyhogy nincs ezzel kapcsolatban kivetnivalóm. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, főleg azoknak akik szerették az első két részt is, de ha másért nem is legalább Forest Whitaker alakításáért nézzétek meg! :)

A film leírása:

Billy Hope (Jake Gyllenhaal) sikeres bokszoló, karrierje csúcsán van. Azonban amikor elveszti a feleségét egy tragikus balesetben, kislányát pedig elveszi tőle a gyámügy, súlyos és mély depresszióba zuhan. Ahhoz, hogy újra talpra tudjon állni, Tick Williams (Forest Whitaker) edzőhöz fordul, hogy ismét képes legyen ringbe szállni.

-spoilert tartalmaz-

Úgy gondolom, hogy ez a film egyike azon filmeknek, amit minden sport-hoz kötődő embernek látnia kell. Mivel én nagyon szeretem a sport drámákat, nagy kíváncsisággal kezdtem el nézni ezt a filmet és nem csalódtam benne. Valójában az alap koncepció az hasonló mint más sport drámák esetében: a főszereplő (Billy Hope) rossz körülmények között nőtt fel, sokáig az utcán élt, majd gyermekotthonban és onnan küzdötte fel magát karrierje csúcsáig. A filmben már csak azt mutatják, hogy pazar, fényűző villában él a családjával, a gyerekkora csak említésszerűen van jelen. A néző nagyon szépen végigkísérheti Billy lelki világát egészen a depressziótól miután elveszítette imádott feleségét és elszakították tőle kislányát egészen odáig, hogy kilábal a mély traumából és a film végén legyőzi az ellenfelét és ezzel visszaszerzi a családja becsületét. Különösen jónak találom, hogy a filmben igazi boxolók is szerepet kaptak, így még jobban át lehet élni a történéseket. Jake Gyllenhaal kifogástalanul játssza Billy Hope karakterét, úgy gondolom, hogy a szereposztás nagyon el van találva. Tökéletesen keltette életre a boxoló szerepét aki sokszor csak dadogva tudott beszélni a sok ütéstől amit elszenvedett. Hogy ne csak pozitívumokat írjak, a negatív tapasztalataim közé tartozik az, hogy túl volt húzva a vége és az utolsó 20-30 perc kissé sablonosra sikerült. Ami még felmerülhet negatívumként az az, hogy a filmben túlságosan, néha úgy éreztem hogy már már erőltetetten van jelen a folyamatos káromkodás de a film értékéből ez csak egy jelentéktelen szinten rontott illetve szükséges is volt ahhoz, hogy a néző átérezze, hogy honnan is jött a főszereplő és milyen múlttal rendelkezik. Ha összegezném kellene a látottakat, azt tudnám mondani, hogy érdemes megnézni ezt a filmet legalább egyszer mert minden benne van ami egy élvezhető sport drámához szükséges. :)

A film leírása:

"A Minyonok története az idők kezdetétől ered. A minyonok sárga egysejtű organizmusként kezdték, és fejlődtek a korokon át, és mindig a leggrúsabb gazdákat szolgálták. Mivel ezeket a gazdákat - a T-Rextől Napóleonig - folytonosan elveszítették, a minyonoknak most nincs kit szolgálniuk, és mély depresszióba zuhantak.
Ám egy Kevin nevű minyonnak van egy terve, és Stuarttal, a lázadó tinédzserrel és az imádnivaló kis Bobbal karöltve nekivágnak a világnak, hogy megkeressék azt az új gonosz főnököt, akit a fajtájuk követhet. A trió izgalmas utazásba kezd, amely végül elvezet a következő lehetséges gazdájukhoz, a Bíbor Túlölőhöz, a világ első női szupergonoszához. A jeges Antarktiszról a 60-as évek New Yorkjába utaznak, majd Londonban kötnek ki, ahol az eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembenézniük: meg kell menteniük a minyon fajt? a kipusztulástól."  Forrás: www.port.hu

Vélemény a filmről:

Hát a Minyonok nem maradhatnak ki… Talán ez volt az első megnyilvánulásom, amikor elhatároztuk, hogy filmeket fogunk elemezni az idei évből.
Valahogy belőlem hiányzott az a nagy Minyon-láz, ami rövid időn belül nagy közkedveltségre tett szert.  Hiszen a Kinder tojás belsejében, újságokban, plakátokon, reklámokban, még a csapból is a Minyonok folytak. (folynak). Mégis bevallom, az előzetese tetszett, és  végül megnéztük a mozifilmet is. Nem fogok meglepő dolgot állítani, ha azt mondom, hogy szinte gyerekekkel volt tele a mozi nagyterme. Láttam a rajongást a szemükben. Igen… nekik nagyon bejött ez a film. A folyton bénázó, szerencsétlenkedő sárga kis vackok mosolyt csaltak az arcukra. Meg kell hagyni, hogy a film készítői nagyon profin összerakták az egészet. Az animáció szuper jó. Nem csak a gyerekeket szórakoztatták, hanem igyekeztek a felnőttekhez is elérni azáltal, hogy a ’60-as évekbe helyezték el a sztorit, voltak benne történelmi utalások, valamint az akkori popkultúra jegyeit beleszőtték a filmbe. (pl. Hair betétdal és még ide sorolhatnék pár dolgot). Ami ici-pici csalódás, hogy az előzetesben elég sok poént lelőttek véleményem szerint. Illetve az, hogy a főszereplők gügyögnek, halandzsáznak végig, ami a film egy pontjáig vicces, de a végére már azt éreztem, hogy lefáradtam agyilag. A sztori végéről hiányzik a tanulság, hiszen a legtöbb filmből, meséből tudunk okulni, de a Minyonok nem az eszükről híresek… Szerintem a Gru sokkal nagyobb durranás volt, de ettől függetlenül a Minyonokkal is sokat kaszálnak a film készítői.  Összességében az 1x megnézhető kategóriába sorolnám a filmet.  

A film leírása:

"Két szerelem. Két szívbe markoló történet az örök reményről és mindarról, ami igazán fontos az életben. Ira Levinson egy hideg téli reggelen balesetet szenved: autójával átszakítja az út menti szalagkorlátot, és az árokban landol. A kilencvenegy éves, rákbeteg férfi a lassan behavazódó autóban kényszerülne szembenézni a halállal, ha imádott felesége, Ruth nem sietne a segítségére. Az asszony kilenc éve meghalt, ám Ira valósággal úgy érzi, Ruth még mindig mellette van, és ez arra készteti őt, hogy felelevenítse egy nem mindennapi szerelem és házasság történetét. Sophia Danko művészettörténetet tanul a Wake Forest Főiskolán, és életében először baráti unszolásra részt vesz egy rodeón. Itt ismerkedik meg Luke Collinsszal, az egyik rodeóssal, és a két fiatal között hamarosan szerelem szövődik. Sophia nagyvárosi lány, okos és ambiciózus, míg Luke egy farmon él az édesanyjával, és kőkeményen dolgozik a megélhetésért, még súlyos sérülése miatt sem adja fel a rodeózást. Kérdéses, hogy két ennyire különböző, ilyen eltérő családi háttérrel és érdeklődéssel rendelkező ember megtalálhatja-e egymás mellett a boldogságot. A sors úgy hozza, hogy a két pár története különös módon egybefonódik, és az események innentől kezdve nem várt fordulatot vesznek." Forrás: port.hu

Filmkritika:

-spoilert tartalmaz-

"Megint csak egy szerelmes film." Szokták mondani, amikor egy romantikus dráma betör a mozik igencsak választékos világába. Szerintem ez a film több annál, legalábbis nekem bekerült a kedvencek közé.
A kezdet kicsit sablonosan indul, amikor a főszereplő lányt (Sophia), a jó tanulót, elhívja a barátnője egy rodeóra, de csak többszöri unszolás után bólint rá, hogy "na jó csak a te kedvedért elmegyek". Majd jön a rész, amikor első látásra szerelmes lesz a rodeó bajnokba (Luke) és alig telik el egy nap szinte, de már nem tudnak egymás nélkül élni. Amikor már azt hisszük, hogy ez is egy tipikusan csak-a-filmbekben-van-ilyen történettel állunk szemben, akkor jön a képbe az öreg bácsi, akinek a fiatalkori történetét is megismerhetjük a film során. Igazából csak már a nagyon a vége fele jövünk rá mi is az ő történetük lényege, ami a kapcsolatok korabeli, akár napjaink-beli problémájáról szól: A nő elhagyja a férjét, mert nem lehet gyerekük, de persze később visszamegy hozzá mert nem bírja ki nélküle. A jelenbeli szállal (Sophia és Luke) úgy kapcsolódik össze, hogy Sophia olvassa fel a bácsi szerelmes leveleit a kórházi ágyánál. Ettől persze még aranyosabb lesz a film. Viszont Sophia és Luke kapcsolata egy hullámvölgy. Két teljesen különböző ember próbál, vagyis csak próbálna meg egy közös kapcsolatot. Ez a film pont arról szól, hogy hogyan mondjanak le dolgokról, és változzanak meg csak a párjuk, és a közös szerelmük érdekében. A végén persze örültem, hogy igen, ennek a filmnek is happy end lett a vége.

moviezz_zsofi