A film leírása:

"Két szerelem. Két szívbe markoló történet az örök reményről és mindarról, ami igazán fontos az életben. Ira Levinson egy hideg téli reggelen balesetet szenved: autójával átszakítja az út menti szalagkorlátot, és az árokban landol. A kilencvenegy éves, rákbeteg férfi a lassan behavazódó autóban kényszerülne szembenézni a halállal, ha imádott felesége, Ruth nem sietne a segítségére. Az asszony kilenc éve meghalt, ám Ira valósággal úgy érzi, Ruth még mindig mellette van, és ez arra készteti őt, hogy felelevenítse egy nem mindennapi szerelem és házasság történetét. Sophia Danko művészettörténetet tanul a Wake Forest Főiskolán, és életében először baráti unszolásra részt vesz egy rodeón. Itt ismerkedik meg Luke Collinsszal, az egyik rodeóssal, és a két fiatal között hamarosan szerelem szövődik. Sophia nagyvárosi lány, okos és ambiciózus, míg Luke egy farmon él az édesanyjával, és kőkeményen dolgozik a megélhetésért, még súlyos sérülése miatt sem adja fel a rodeózást. Kérdéses, hogy két ennyire különböző, ilyen eltérő családi háttérrel és érdeklődéssel rendelkező ember megtalálhatja-e egymás mellett a boldogságot. A sors úgy hozza, hogy a két pár története különös módon egybefonódik, és az események innentől kezdve nem várt fordulatot vesznek." Forrás: port.hu

Filmkritika:

-spoilert tartalmaz-

"Megint csak egy szerelmes film." Szokták mondani, amikor egy romantikus dráma betör a mozik igencsak választékos világába. Szerintem ez a film több annál, legalábbis nekem bekerült a kedvencek közé.
A kezdet kicsit sablonosan indul, amikor a főszereplő lányt (Sophia), a jó tanulót, elhívja a barátnője egy rodeóra, de csak többszöri unszolás után bólint rá, hogy "na jó csak a te kedvedért elmegyek". Majd jön a rész, amikor első látásra szerelmes lesz a rodeó bajnokba (Luke) és alig telik el egy nap szinte, de már nem tudnak egymás nélkül élni. Amikor már azt hisszük, hogy ez is egy tipikusan csak-a-filmbekben-van-ilyen történettel állunk szemben, akkor jön a képbe az öreg bácsi, akinek a fiatalkori történetét is megismerhetjük a film során. Igazából csak már a nagyon a vége fele jövünk rá mi is az ő történetük lényege, ami a kapcsolatok korabeli, akár napjaink-beli problémájáról szól: A nő elhagyja a férjét, mert nem lehet gyerekük, de persze később visszamegy hozzá mert nem bírja ki nélküle. A jelenbeli szállal (Sophia és Luke) úgy kapcsolódik össze, hogy Sophia olvassa fel a bácsi szerelmes leveleit a kórházi ágyánál. Ettől persze még aranyosabb lesz a film. Viszont Sophia és Luke kapcsolata egy hullámvölgy. Két teljesen különböző ember próbál, vagyis csak próbálna meg egy közös kapcsolatot. Ez a film pont arról szól, hogy hogyan mondjanak le dolgokról, és változzanak meg csak a párjuk, és a közös szerelmük érdekében. A végén persze örültem, hogy igen, ennek a filmnek is happy end lett a vége.

moviezz_zsofi