Egy évtized alatt számtalan kiváló film készül, legyen az a ’40-es évek, mikor először láthatták a szerencsések a Diktátort, a Casablancát, az Aranypolgárt vagy a 2000-es évek a Nem vénnek való vidékkel, a Vérző olajjal vagy az Amélievel. Egy dolog biztosan elmondható! 60 év különbségével is, de  ugyanannyira szeretjük ezeket a filmeket, függetlenül attól, hogy az egyikben egy bohókás bajszos fazon megebédeli a cipőjét a másikban meg egy maszkos igazságosztó menti meg a városát egy bohóctól.

Ebben a visszatérő rovatunkban végigmegyünk a legjobb, a legfontosabb vagy az általunk leginkább favorizált alkotásokon az 1950-es évektől kezdődően, hogy meghozzuk a kedvet néhány régebbi gyöngyszem megnézésére (vagy jobb esetben újranézésére). 

Az első állomásunk az ’50-es évek. Rengeteg kivételes filmet datálunk erre az időintervallumra. Még ha a hidegháború elmélyülése végett egy sötétebb időszakról van szó, a filmkészítés terén ez egy kivételesen gazdag időszak volt. Minden második évre jutott egy párját ritkító film. Csak pár a sok közül, a teljesség hiánya nélkül:(Mondanunk sem kell, hogy az alábbiakat is meleg szívvel ajánljuk.)

• Van, aki forrón szereti (1959)
• Híd a Kwai folyón (1957)
• Szédülés (1958)
• Tizenkét dühös ember (1957)
• Ben Hur (1959)
• A hét szamuráj (1954)
• Ének az esőben (1952)
• Észak-északnyugat (1959)
• A hetedik pecsét (1957)

Lehetne még folytatni a sort, de a számunkra leginkább ’50-es évekbeli film az a Cornell Woolrich novellája alapján készült, 1954-ben bemutatott Alfred Hitchcock mestermű, a Hátsó ablak (Rear Window).

Nothing has caused the human race so much trouble as intelligence.

A történet szerint L. B. Jefferies, egy sikeres fényképész, aki egy szerencsétlen baleset miatt, törött lábbal tengeti az unalmas mindennapjait a 4 fal közé zárva, türelmetlenül várva felépülését. A férfi jobb híján avval múlatja az idejét, hogy New York-i bérházának ablakából a szomszédai mindennapi életének mozzanatait követi figyelemmel. A házak ablakaiból egy-egy rövid történetet ismerhetünk meg a nyüzsgő szomszédság életéből. Az egyik ablakban láthatjuk, ahogy egy fiatal táncosnő gyakorol, a másikban egy zongorista írja következő művét, a harmadikban egy hajadon nő tengeti magányos mindennapjait, a negyedikben egy ifjú pár turbékol, az ötödikben pedig egy gyilkosság történik. A férfinek ugyan nincs semmi bizonyítéka, hogy a házaló ügynök szomszédja végzett volna a beteg feleségével, de Jefferiesnek egy idő után gyanús lesz a szomszédja viselkedése és annak feleségének eltűnésének körülménye. Néhány álmatlan éjszaka után barátnőjével, ápolójával és detektív barátjával próbálják felgöngyölíteni ezt a különös ügyet.
Hitchcock mestere a feszültségkeltésnek, ez ebben a filmben sincs másképp. Még úgy sem, hogy A Kötél című filmjéhez hasonlóan, itt is csak egy helyszínről szemléljük az eseményeket, még ha itt a szomszédba is átlátunk. A mester legkiválóbb filmje, mely a Legjobb rendezőnek, Legjobb operatőrnek és a Legjobb forgatókönyvnek járó jelölést is megkapta. Ez a James Stewart és Grace Kelly igéző játékával fűszerezett bűnügyi thriller a mai napig egy kiváló kikapcsolódást nyújtó többször nézős film.  A felépített New York-i bérház az udvarral páratlan hangulatú és nem utolsó sorban tökéletes képet ad az 50-es évek Nagy almájáról. Ha valaki érdeklődik a régebbi filmek iránt, akkor az időutazást evvel a filmmel kezdje. Ajánljuk Visszanézésre azoknak, akik nem bírják ki egy sötét utcán sétálva, hogy ne nézzenek be egy redőnytelen, kivilágított ablakokon.