A film leírása:
Riley egy felhőtlen életet élő aranyos lány Minnesotából. Szeret jéghokizni, a legjobb barátnőjével szórakozni és a szüleivel lenni. Minden csendes és ő boldog. Ám tinédzserkora kezdetén hirtelen San Fransiscoba költöznek és minden a feje tetejére áll. Mint mindenkit, a lányt is alapérzelmei befolyásolják, Derű, Bánat, Félelem, Harag és az Undor. Az ő feladatuk Riley fején belül, hogy segítsék a mindennapi boldogulásban. De mi történik, ha még érzelmei sem tudják az új környezetben, hogy mi a jó neki?
A film értékelése:
A Pixar és a Dream Works ismét együtt hozott össze egy animációs filmet, ami valljuk be egész ötletes. Életre keltik az érzelmeket és úgy próbálják egyszerű módon bemutatni, milyen zavaros is lehet azok váltakozása egy tini lány élete során. Történetünk főszereplőnk születésétől indul és láthatjuk a legmeghatározóbb emlékeit, amit nagyban befolyásolták életét. Ezek egyfajta gömbökben vannak tárolva, és színük az emlék hangulatától függ. Vannak, amik a hosszú távú memóriába kerülnek, és néha-néha felbukkannak (fülbemászó reklám), mások örökre elvesznek az évek során (baba korában az első lépések). Az emberi agy összetettségét gyerekekre „lebutítva” próbálja ábrázolni a film humoros megoldásokkal. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy értette-e az elsődleges célközönség (6 éves kortól ajánlják), hogy amikor a Derű szerepét az Undor próbálta helyettesíteni a filmben, a lány szarkasztikus volt, vagy hogy mi is történik pontosan a Derű és Bánat ellentmondása közben, de idősebb korosztálynak elgondolkodtatóak lehetnek ezek a megoldások. Egy gyerekmeséhez képest én kicsit túl komplexnek éreztem a filmet, bár az aranyos megnyilvánulások és a vicces jelenetek némiképp ellensúlyozták ezt. A képi világra most sem lehet egy rossz szavunk sem, a zenéi voltak talán kevésbé meggyőzőek a számomra. Kiemelném még, hogy ebben a filmben nem találkozhatunk a már megszokottá vált „gonosszal”. Ez csak az utolsó percekben tudatosult bennem, és jó érzéssel töltött el, hogy bár álmában néha visszatér 1-1 rosszabb emlék (pl: bohóc), nem hoztak létre tipikus ellenséget. A Boldogság kerül néha összetűzésbe a Bánattal, angol nevén „Joy” próbálja, mint anya a gyermekét védeni tőle. Ám rá kell jönnie a film egyik fő üzenetére, hogy bár a szomorúság rossz, az is lételeme az életnek.
A végére még megemlíteném, hogy bizonyos szempontból „újat” nem mutatott a Pixar ezzel a filmmel sem, mivel mindig a „valaminek személyiséget adunk és meglátjuk mi lesz” típusú példa jelenik meg jelen esetben is. Így ebbe a kategóriába sorolható a Verdák, Toy Story vagy akár a Nemo nyomában.
Ajánlani leginkább a szülőknek tudom a kisebb gyerekükkel. Egy 4 éves nem biztos, hogy meg fogja érteni, de élvezni biztosan fogja. Amúgy pedig egyszeri nézésre még élvezhető minden korosztálynak.
IMDB értékelés: 8,5
