Biztos mindenki álmodozott már arról, hogy milyen jó lenne a világ minden bújától és bajától elszigetelve élni egy kis farmon, ahol egész nap azzal foglalkozik, ami érdekli, abban fejleszti magát, amit fontosnak tart és kizárja az életéből a társadalom által ráerőltetett hülyeségeket. Ben (Viggo Mortensen) is egy hasonló életet álmodott meg hat gyerekének, akiket egyedül nevel sajátos módszereivel az erdő közepén egy kis biogazdaságban, hermetikusan elzárva a világtól. De ez vajon felkészíti a gyerekeket a való világra? Hol húzódik az arany középút a gyereknevelésben? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget filmünk, a Captain Fantastic.

A filmet Matt Ross rendezte, az USA-ban még a nyáron mutatták be. Hozzánk sajnos nem ért el az alkotás, nagy bánatomra én is csak az Ncore Videotékából tudtam kivenni. Miután megnéztem a filmet teljesen belehabarodtam a hangulatába és a kis világba, amit felépítettek benne, így pár nappal a film megnézése után azonban már van néhány kivetnivalóm, azonban az összképet ezek a hibák nem tudják lerontani a számomra, így is egy elbűvölő indie alkotásként marad meg bennem.

Az történet szerint Ben egy kis erdei kommunában él hat gyerekével. Ben és felesége közösen döntöttek úgy, hogy ezt az életet szeretnék élni, többek között azért is hagyták maguk mögött a normális életüket, mert a nő súlyos depresszióval küzdött és Ben úgy gondolta, a változás majd segít neki a gyógyulásban. Ben sajátos nevelési módszerekkel tanítja és képzi gyerekeit. Megtanulják, hogyan éljenek túl a természetben, hogyan védjék meg magukat, valamint a világ összes tudományában jártasak, mivel éjjel nappal könyveket bújnak. Mélységesen elítélik a fogyasztói társadalmat minden szennyével együtt, valamint a keresztény egyházat, akik szerintük pénzzé teszik másoknak az örökkévalóságot. Az anya már három hónapja nem él velük, gyógykezelése miatt, amikor megkapják a tragikus hírt, hogy a nő öngyilkos lett. Ekkor a kis család úgy dönt, hogy nyakukba veszik a világot és átrágják magukat a sok elhízott, tunya emberen, hogy eljussanak a nő temetésére.

 A film nagyon jól állítja szembe és mutatja be a két szélsőséges utat, ahogy egy gyerek felnevelődhet. Ben képviseli a teljes elzárkózást a számunkra normálisnak mondott élettől, Jack (Ben feleségének apja) pedig mindenáron azt akarja, hogy költözzenek be a városba, a gyerekek pedig járjanak iskolába a jövőjük érdekében. A film hol aranyosan és elbűvölően, hol pedig keményen mutat rá arra, hogy a Ben által diktált szabályok nem állják meg a helyüket a valóságban. Gyerekei gyakorlatilag életképtelenek, lehet, hogy szó szerint idézik Moliére-t, de képtelenek emberi kapcsolatokat kiépíteni, a szocializálódásuk gyakorlatilag elmaradt. A két legnagyobb fiúban, Bo-ban és Rellian-ban merül föl először, hogy a világ, amit apjuk felépített nem vezet sehova a való életben és az egész egy hazugság. Ben, miután a gyerekek fizikai veszélybe is kerülnek meggondolatlansága miatt, belátja, hogy gyerekeinek nem erre van szüksége.

A film lezárásaként a kis család megtalálja az egyensúlyt az életükben. Minkét életformából adoptálják a képviselt értékeket, korábbi életükből megtartják a természet közelségét, az őszinteséget egymás felé, a tanulni és fejlődni vágyást, a saját véleményük kialakítását és kiállást amellett, de már a város közelében egy kis farmon élnek, iskolába járnak, alkalmazkodnak a világhoz. Úgy gondolom ez egy nagyon tanulságos lezárása a filmnek, ne mindig vakon a szélsőségekben tudjunk gondolkozni, hanem próbáljunk az egyensúlyra törekedni az életünkben.

A karakterek véleményem szerint nagyon jól kidolgozottak, a film során végig azonosulni tudtam velük, át tudtam érezni a helyzetüket. A színészi játék is hibátlan, engem főleg a gyerekeket alakító színészek leptek meg akik nagyon hiteles alakítást nyújtottak, remélem látjuk őket még sok filmben. Azon nyilván nem lepődünk meg, hogy Viggo Mortensen nagyot alakított, passzolt hozzá a szerep.

Amit kicsit hiányoltam a filmből, az az volt, hogy nem tekinthettünk be a folyamatba, ahogy a gyerekek elkezdik a beilleszkedést az iskolába, barátokat szereznek és élnek, mint egy normális gyerek. Egy jelenet van a filmben, amikor "érintkeznek" másokkal, a lakókocsi kempingben, ahol Bo, a legnagyobb fiú találkozik egy lánnyal, akit miután megcsókol rögtön megkéri a kezét, azt hiszi ez így működik a mindennapokban. Nagyon aranyos és esetlen jelenet, ebbe a folyamatba jobban belestem volna. A másik hiányosság, hogy a Bo és Ben között kialakult konfliktus nem igazán oldódik meg, inkább csak megkerüljük. Bo titokban felvételizett a legjobb egyetemekre és fel is vették volna, de apja ezt ellenzi, mondván neki nincs szüksége egyetemre ahhoz, hogy zseni legyen. A film végén Bo nem egyetemre megy, hanem elutazik Zambiába, vagy hova és az se világos, hogy mi célból megy oda. Ezért mondom, hogy az egyetem konfliktus igazából csak félre lett tolva, nem oldódott föl. Csak fölhozták a kérdést, hogy akkor ez most fontos-e a jövője szempontjából, vagy sem és utána nem foglalkoztunk vele. Ez mindenképp egy kihagyott ziccer a rendezőtől, amivel tovább mélyíthették volna az ideológiai vonalat.

Mindent egybevéve egy nagyon szerethető film a Captain Fantastic, az egyik legjobb az idei felhozatalból, mindenkinek csak ajánlani tudom. Reméljük, hogy sok hasonló indie filmet láthatunk majd a 2017-es évben is.