Mindenkit halálra idegesít, ahogy ötvenedszerre is informálják egy mosószer 8 féle formulájáról, a fékrendszer megbízhatóságáról, a sör embereket és sorsokat összekovácsoló erejéről, vagy az idióta mozgólépcsőző orrokról. Minket, "fogyasztókat", már nem lehet ezekkel a szájbarágásokkal meggyőzni, ezek a reklámok sokkal inkább ellenszenvet váltanak ki az emberből, gondoljunk csak Ábelre, vagy a Notino-ra. Úgy tűnik, hogy a cégek marketing kreatívjai is észrevették ezt és léptek az ügy érdekében.

Összeválogattunk három tavalyi és másfél hete megjelent rövidfilmet, ami kimagasló művészeti értékük mellet azért mégiscsak reklámként is funkcionálnak. Ezek közül kettőt ráadásul olyan rendező rendezett, akiknek a szerkesztőség rajong a munkásságáért. Vegyük hát sorra őket.

Elég elcsépelt dumának hangzik, de az internet adta lehetőségek által felgyorsult világunkban a márkáknak már egyre nehezebb dolguk van a potenciális vásárlók figyelmének a megragadásakor. Egyszerűen már immunisak lettünk (vagy csak azt hisszük) a felugráló ablakokra, a TV és rádió reklámokra, igyekszünk minél jobban elkerülni, kiszűrni őket. Ez a kreatív ügynökségeket és a cégvezetőket nyilván nem hagyja aludni éjszakánként, ezért más megközelítésbe helyezték a dolgokat.

Íme első kisfilmünk, melyben Mads Mikkelsen, dán színész, egy bérgyilkost játszik, akinek egy házaspárt kell leaszaszinálnia, de végül a védelmükre kel. A film a Ford Edge nevű modelljét castingolja a mellékszerepre. Itt egyértelműen az öreg Mads neve kelti a legnagyobb hype-ot a film körül. Maga a film nekem kicsit túl reklámszerű, néha egészen mozivászonra illő jeleneteket látunk, utána meg jönnek a klasszikus "jól vegyük szemügyre az autót minden szögből" képsorok. Plusz a filmben nem hal meg senki, ami egy bérgyilkos sztoritól kicsit szokatlan.

 A márkáknak kreatív megoldásokra van szükségük ahhoz, hogy kitűnjenek és megkülönböztessék magukat versenytársaiktól. Ehhez a hagyományos, a hasznos funkciókat felsoroló, nagyon informatív út már egyértelműen nem járható, mert rohadtul nem érdekel senkit, hogy hogy szívja fel a színeket a színgyűjtő kendő. A 30 másodperces spot-okat kezdik fölváltani a 4-5, akár 12-14 perces filmek. A rövidfilm reklám egy nagyon hatékony eszköz lehet a célközönség figyelmének a megrakadására, a történet és a színészek sokkal jobban megragadják a nézőket, nem azért nézik végig ezeket a reklámokat, mert az orruk elé dugják őket, hanem ténylegesen érdekli is őket.

Második kisfilmünk a H&M karácsonyi kisfilmje, melyet Wes Anderson rendezett a tőle jól megszokott stílusban. A filmben Adrien Brody szerepel, akivel nagyon jó rendező-színész párost alkotnak. A Come Together című film egy vonatról és utasairól szól, akik a zord időjárási körülmények miatt majdnem fél napot késnek a tervezet érkezésükhöz képest, így mindenki lemarad a Szentestéről. Szerencsére a vonaton is tudnak együtt ünnepelni. Imádom Wes Anderson stílusát, itt is minden szimmetrikus és babaház szerű, és jól sikerül átadni a bensőséges ünnepi hangulatot, ami nagyon jól melengette a szíveket Karácsony előtt.

A márkák szempontjából ezeknek a filmeknek a sikere abban rejlik, hogy nagy a hírértékük, az által, hogy egy híres és sikeres rendezőt, vagy színészt kérnek fel az elkészítéséhez. Ezt hívhatjuk egy win-win szituációnak is, hiszen filmművészet szempontjából értékes és kreatív alkotások születnek, valamint a márka identitását is hatékonyan közvetítik és építik. Itt a hangsúly már nem a termék eladásán van, legtöbbször még csak meg sincs jelenítve semmilyen konkrét termék, hanem egy életérzést adnak át, mellyel a márka identitását öregbítik.

Harmadik kisfilmünket Spike Jonze rendezte a Kenzo divatmárkának. Nem igazán tudnám megmondani pontosan, hogy miről is szól, vagy hogy mi is történik benne, de nagyon jó nézni Margaret Qualley színésznőt és balerinát, ahogy fura rángásokkal táncol szinkronban a zenére.

Ezeknek a filmeknek azért van nagyobb hatásuk egy hagyományos reklámmal szemben, mert a történettel és a hangulattal vonzzák be a nézők figyelmét. Pont mint egy film... Rendszerint nem is a TV-ben futnak ezek a reklámok, hanem interneten nézhetőek és nem az arcunkba másznak, hanem mi magunk keressük fel őket, hogy megnézhessük.

Íme a gyűjteményünk utolsó és egyben legkiemelkedőbb darabja, másfél hete került fel YouTube-ra a Campari számára készült rövidfilm, melyet Paolo Sorrentino rendezett és Clive Owen játszik benne. A Killer in Red című rövidfilm egy szívtipró csapos történetét meséli el. Kétségtelen, hogy egy filmművészetileg kimagasló kisfilmet láthatunk, Sorrentino itt is gyönyörűen jeleníti meg a szépséget, nagyon stílusos film. A Campari ital megjelenítése sem tolakodó, inkább egy kiváló kiegészítőként működik a filmben. Erről a filmről beszéltünk a legtöbbet a szerkesztőségen belül, elgondolkodtató és izgalmas alkotásról van szó, első nézésre nem is teljesen állt össze a kép a történetet illetően.

Úgy tűnik, hogy a határok a reklám és a termékmegjelenítést alkalmazó filmek között kezdenek elmosódni. A cégek már nem 30 másodperces spot-okban gondolkoznak és nem is konkrét termékeket akarnak ránk sózni. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan irány, ami mind filmkészítés és reklámozás szempontjából is eredményes lehet, mindaddig, amíg tisztában maradunk vele, hogy itt tulajdonképpen eladni akarnak nekünk.

Nektek mi a véleményetek a témában? Írjátok meg nekünk kommentben!