Mikor megtudtam, hogy az egyik kedvenc akcióvígjátékom, a Kiss Kiss Bang Bang író, rendező zsenijének új filmje lesz, nem kis elánnal nyúltam a síkosítóért. Ez nem meglepő, hiszen két csodálatos férfi, Russell Crowe és Ryan Gosling játssza ezúttal az RDJ-Val Kilmer párost. Ez a párhuzam nem véletlen, egyrészről mert én egy rendkívül tapasztalt filmnéző vagyok, másrészről meg valóban vannak hasonlóságok a két film között. De erről majd kicsit később.. Nézzük vissza Shane Black legújabb filmjét, a Rendes Fickókat!
A történet szerint a 70-es évek Los Angelesében járunk. A címszereplőink, akik közül egyik sem igazán Rendes, a rendkívül erőszakos, felesége által csúnyán megcsalt Jackson Healy (R.C.) egy verőlegény, akit többnyire fiatalkorú lányokat megkörnyékező férfiak jobb belátására bíznak meg, valamint az alkoholista, megözvegyült Holland March (R.G.), egy esetlen magándetektív. Úgy alakul, hogy közös érdekük lesz, hogy együtt dolgozzanak és megkeressék a bajba került Ameliat. A szövevényes nyomozás a pornóiparon keresztül, egészen az igazságügyig nyúlik s kiderül, hogy az egyszerűnek tűnő ügy sokkal bonyolultabb és komolyabb annál, mint ahogy azt sejtették. És itt meg is állnék, ugyanis elég nehéz összefoglalni a film történetét spoiler mentesen, még ha olyan óriási csavar nincs is benne, szóval a történet szempontjából maradjunk annyiban, hogy a film olyan, mintha a Chinatown-t összegyúrnánk a Kiss Kiss Bang Bang-gel. Evvel most nem mondtam valami sokat, de ugyanakkor kár is erről beszélni, mert a Rendes Fickókban közel sem (az egyébként közepes) történet a lényeg, hanem a karakterek, azok kapcsolata, az atmoszféra, és legfőképpen a zseniális poénok. Mert ez a film NAGYON vicces és talán ez viszi el a hátán az egészet.
Blacktől megszokhattuk már az abszurd szituációkat, a szórakoztató akciójeleneteket, a fekete humort és a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb párbeszédeket, gondoljunk csak a Halálos Fegyverre, Utolsó Cserkészre vagy akár a Durr Durr és Csók-ra, de ezeket itt már mesteri szintre emelte az író-rendező. A poénok remekül vannak megírva, a jelenetek szépen vannak megkomponálva (például mikor a fejbelőtt hullát, hősünk öngyújtójának fényében látjuk csak meg) és a vizuális gegek kivételesek (R.G. wc-s jelenete teljességgel kimeríti a börleszk fogalmát). Gosling, de főleg Crowe rendkívül jól játszik. Személy szerint kicsit tartottam attól, hogy működni fog-e ez a páros vagy, hogy a szépfiútól (ez esetben nyilván Goslingra gondoltam [elég sokszor gondolok rá- a szerk.]) hiteles lesz-e a vicces arc szerepe, de mindkettő félelmemre erősen rácáfoltak. Üde színfoltja volt a filmnek, sőt mit üde színfoltja, fajsúlyos szereplője volt a filmek, a Gosling lányát játszó Angourie Rice is, aki szépen megállta a helyét a Driver és Maximus között.
Negatívumként annyit meg tudnék említeni, hogy bizonyos karakterek eléggé felszínesen vagy egyáltalán nem voltak kidolgozva (köztük a „főgonosz” is), vagy hogy néhol az események kissé klisések és kiszámíthatóak voltak. Lehetne mondani, amit már a bevezetőben is megemlítettem, hogy Black csomó dolgot átemelt a 11 évvel korábbi sikerfilmjéből, például a fekete-fehér rosszfiú párost, a csöcsöket, a fő rosszfiút, konkrét akció jeleneteket, a csöcsöket, a fegyverrel való folyamatos bénázást, a csöcsöket, a két szerencsétlen férfit, köztük a vicces balfaszt és a kemény macsót, akik az elején rühellik egymást, de mégis együtt kell dolgozniuk, hiszen összefüggnek a nyomozásaik, majd a végén társakká válnak vagy éppen a csöcsöket. De kár is ezekről túl sok szót ejteni, mert nem ezen van a hangsúly és ezek a filmélményt egyáltalában nem befolyásolják. A film tele van akció jelenetekkel, viccesebbnél viccesebb vagy drámai, esetleg tragikus részekkel vagy fel-fel bukkanó, az adott korra reflektáló társadalom kritikus pillanatokkal. Ergo a filmben minden benne van, ami egy jó filmhez kell.
Summázva tehát: a várakozásoknak megfelelően remekül szórakoztunk a The Nice Guys-on, akár többször is visszanéznénk, még az apróbb hibák ellenére is. A majdnem 2 órás játékidő olyan gyorsan ment el, mint kedves szerkesztőkollégám mikor először feltűnt Ryan Gosling a vásznon... Nem félek kijelenteni, hogy 2016 egyik, ha nem a legjobb akcióvígjátékát láttuk. Köröm rágva várjuk a művészúr következő filmjét!
Értékelés: 8/10
