Kár lenne tagadni, hogy mindannyian szeretjük mikor egy film képes félrevezetni, átverni vagy adott esetben olyannyira megdöbbenteni egy jól megírt csavarral, hogy az alkotás után percekig csak meredten bámulunk magunk elé. Könnyen belátható, hogy többek között a csavarjai miatt olyan népszerűek a Christopher Nolan filmek is, gondoljunk csak akár a Mementóra, a Tökéletes trükk-re, az Eredetre vagy az Interstellar-ra. 

Ha szóba kerül ez a műfaj (már ha lehet külön műfajba sorolni a „csavaros” filmeket) először a Hatodik érzék, a Közönséges bűnözők, a Psycho, a Harcosok klubja, a Viharsziget, a Majmok bolygója, a Játsz/ma valamint a fent említett Nolan filmek jutnak eszünkbe (vagy szerencsétlenebb esetben A 23-as szám, A falu vagy a Jelek).

Mi igyekeztünk 5 további, egy kicsit kevésbé ismert alkotással bővíteni ezt az amúgy is kiváló filmekből álló listát.

 Abre los ojos (Nyisd ki a szemed-Alejandro Amenábar-1997)

„Bebörtönzött férfi meséli el különös történetét egy pszichiáternek. Arcát maszk takarja. César a neve, egykor gazdag örökséghez jutott árva fiú. Nagy nőcsábász hírében állt, gátlástalanul költötte pénzét. Partijain a város arany ifjai és barátnőik mutatkoztak szívesen. Legjobb barátja egyszer elvitte legújabb barátnőjét, akibe César rögtön beleszeretett. Azon az éjszakán viszonzásra is talált. César féltékeny barátnője őrjöngve ment érte hajnalban. Autójával öngyilkosságot követett el, César azonban túlélte a balesetet. Iszonyú módon eltorzult arcát ezután csak egy maszk takarhatta el. Utolsó szerelme egy napon jó hírrel érkezik: forradalmi sebészi technika segítségével visszanyerhetné arcát. A férfi sejti, hogy újjászületik. De nem tudja, hogy egy rémálomban.”

 Sleuth (Mesterdetektív-Kenneth Branagh-2007)

„A színpadi műből adaptált filmben Andrew Wyke egy hetvenes éveiben járó sikeres és befutott krimi-író. Egy napon vendég érkezik hozzá: Milo Tindle a fiatal, munkanélküli színész. Andrew betessékeli Milo-t megkapó vidéki kúriájába, itallal kínálja, és nem hagy ki egyetlen lehetőséget sem, hogy anyagi helyzetét ne fitogtassa a férfi előtt. Majd Milo rátér a lényegre, amiért valójában jött. Arra kéri az idős írót, hogy egyezzen bele a feleségével, Maggie-vel való válásába, s ha nem így tesz, magyarázza meg, miért! Ekkor tudatosul a tény: Milo elcsábította Andrew feleségét. Az író azonban jó előre kitervelt mindent. Nem válaszol azonnal a színész kérésére, sőt, inkább egy veszélyes és intrikus játékra csábítja őt. „

Identity (Azonosság-James Mangold-2003)

„Tíz titokzatos idegent kényszerít egy elhagyatott motelbe az ítéletidő. A balesetet okozó Ed Rhodes a veszélyes fegyencet szállító rendőrtiszt, a gyönyörű Paris, egy rejtőzködő szerelmespár, a megsérült család, és a szálló állítólagos tulajdonosa hamar rádöbbennek, hogy egy sorozatgyilkos célpontjaivá váltak. Ahhoz, hogy túléljék az éjszakát, rá kell találniuk a titokra, ami összeköti őket.”

Triangle (Háromszög-Christopher Smith-2009)

„Jess a barátai hajókirándulásra indul, azonban nem is sejti, hogy a felhőtlen utazás hamar véget ér, és nemsokára elképzelhetetlen borzalmakat kell túlélnie a tengeren. Mert amikor viharba keverednek nincs más lehetőségük, minthogy felszálljanak egy közelben álló óceánjáró hajóra, melyről Jessnek meggyőződése, hogy már járt rajta. A rejtélyes hajó látszólag teljesen elhagyatott, a fedélzeten lévő órák mind megálltak. De hamar rá kell jönniük, hogy nincsenek egyedül, és valaki vagy valami egyesével vadássza le őket.”

The Machinist (A gépész-Brad Anderson-2004)

„Trevor Reznik egy éve nem aludt már rendesen. Álmatlansága azonban nem szokványos inszomnia, hiszen folyamatos ébrenléte nem más, mint szakadatlan rémálmok sora, melyekben megdöbbentő paranoiák, bűnök, szorongások kísértik. Éjszakáit vagy a repülőtéri kávézóban tölti Marie-val, a felszolgálólánnyal, vagy egy prostituáltnál, Stevienél, akinek ő a legrendszeresebb kuncsaftja. Egy ideje azonban Trevorral egyre furcsább dolgok történnek. Összeesküvés áldozata lett vagy az egész csak meggyötört elméjének képzelgése?”

Már fél éve lefoglaltad a szállást, erre a nyaralásra vár az egész család hosszú-hosszú idők óta. Kivetted a szabit, lepasszoltad a kutyát a nagyihoz, megkérted a szomszédot, hogy kapcsolja be a locsolót esténként. Hihetetlen jó áron találtál repülőjegyet, örülsz, mint majom a farkának, hogy egy ilyen jó ajánlatot csíptél meg. Időben kiértek a reptérre, bőröndök feladva, beszállókártyák a kézben, mindenki nagyon izgatott, irány becsekkolni. Rég nem ment semmi ennyire simán, megveregeted a vállad, ezt aztán jól leszervezted a famíliának. Épp szálltok be a gépbe, erre meglátod. Ősz haja lebben a szélben, hetyke bajsza kikerekedik egy fél mosolyra és egy biccentéssel köszönt a fedélzeten. Már tudod, hogy sose értek oda...már csak egy gyors visszanézésre van időd.

Clint Eastwood legújabb rendezése, a Sully - Csoda a Hudson folyón, a 2009. január 15-én történt majdnem-repülőgép-szerencsétlenség történéseit, valamint az utána lefolyt kivizsgálások és bűnbakkeresési hercehurca eseményeit dolgozza fel. Az öreg cowboy pár hete kifejtette véleményét az amerikai társadalommal, valamint az általa csak "pussy generation"-nek becézett felnövekvő generációval kapcsolatban, ezzel nagy port kavarva. Mint mondta, a politikai korrektség és a teszetosza bocsánatkéregetés mára túl nagy mértékben hálózza be a társadalmat és ez a mostani, egyre konfliktusokkal telibb világban rohadtul nem vezet sehova. Eastwood utóbbi filmjeivel felvette a harcot ezen magatartással szemben és kitűzte céljául, hogy életet lehet az amerikai társadalomba és felrázza kicsit nemzeti öntudatukat és összetartóbbá kovácsolja őket. Innen is nagyon szorítunk neki, hogy sikerrel járjon.

Eastwood evvel a filmmel jól bemutatja, hogy nem kell FBI alapítónak (J. Edgar, 2011), vagy katonának (American Sniper, 2014) lenni ahhoz, hogy az ember egy hatalmas hőstettet hajtson végre. Chesley Sullenberger egy teljesen hétköznapi fazon, 40 éven keresztül nem csinált semmi extrát, aztán egyszer csak meghozott egy jó döntést egy kemény szituációban és hérosszá vált egy ország és az egész világ számára.

A film már néhány nappal a baleset után játszódik. Eastwood a story fő vázát arra húzta fel, ahogy a rendszer próbálja bedarálni a kisembert, esetünkben Sully-t, aki csak a saját igazát próbálja bebizonyítani. Ez adja a film fő konfliktusát. A rendszer jelenleg a gonosz, csak kopasz, okoskodó, szemforgató hivatalnokokból álló Nemzeti Közlekedési Biztonsági Felügyelet (NTSB), akik lépten nyomon megkérdőjelezik Sully döntését. Miért nem fordult vissza? Miért nem egy másik közeli repteret választott? A kapitány már vagy ezerszer lepörgette magában az eseményeket és kezdi ő maga is azt hinni, hogy fölöslegesen kockáztatta 155 ember életét. Tom Hanks nagyon jól hozza a kétségek közt gyötrődő hős szerepét, én is többször elbizonytalanodtam, hogy akkor most tényleg volt-e értelme a folyót választania a kényszerleszálláshoz. Hanks választása a főszerepre nagyon jó döntés volt, nélküle valószínűleg sokkal középszerűbb filmet kapunk.

A film egy-két helyen túlságosan is nagyot fékez, mondhatni unalmassá válik, szerencsére ezeket a részeket Eastwood feltudta pörgetni a balesetet bemutató jelenetekkel, amiket mi Sully flashbackjein keresztül élünk át. A pilótafülkében lejátszódó jelenetek nagyon feszkósak, nem egyszer markoltam meg jó erősen a székem karfáját a húzós pillanatokban. Azokat a jeleneteket, amik azt mutatják be, hogy az utasok hogy élték meg a balesetet kicsit fölöslegesnek éreztem, mindenki tudta, hogy senki se hal meg, szóval nem hatott meg, hogy a kisbaba vajon túléli-e a katasztrófát, vagy sem. Amúgy is utálom az 5000 szálon futó katasztrófafilmeket, itt persze ez nem volt ennyire eltúlozva.

Számomra viszont a film és Eastwood legnagyobb érdeme, hogy nem lett túltolva a MMMMMMUUURRIKKAAAH nyáladzás. Tökéletes pontossággal lőtték be az összetartozás, az empátia, az "egységben az erő" mértékét. Nem úgy mint az American Sniper-ben (Eastwood, 2014), ahol már csak arra vártam, hogy egy fehérfejű sas fészket rakjon az ölembe. Nagyon jó volt látni, ahogy az utasok segítik egymást, az összes komp a partról megindult a sodródó gép felé , hogy segítsen, a partiőrség szó szerint perceken belül megérkezik. Nagyon kellett sietni, hisz iszonyatosan hideg volt, hamar kihűlhettek volna az utasok. Szinte azt is mondhatnám, hogy meghatódtam (és nem hatódok meg könnyen) a látványon és az éreztem, hogy milyen jó összetartani és segíteni egymáson.

Összegzésként egy jó mozinak tartom a Sully-t, habár vissza azért nem nézném. Az egykét lelassult jelenete ellenére érdekes tud maradni és elégedettséggel tölti el az embert, hogy minden milyen csudajól alakult és győzött az igazság, az emberség és az összetartás. Mindenkinek javaslom, hogy a krediteknél várja meg az eredeti képeket és a végén a meglepetés kis videót, megéri.

Annak ajánlanám a filmet, aki:

• pilóta szeretne lenni, ha nagy lesz (tanulságos)
• szereti a rizikós helyzeteket
• nem szereti a kanadai ludakat vonulás közben

Az It Follows-t tucatnyi best of 2015-ös listán láttam már, azonban csak most vettem rá magam a megnézésére. Alapjáraton nem vagyok egy nagy horrorkedvelő, nem szégyenlem bevallani, hogy az ijesztgetős filmeket gyakran a párnám mögé bújva reszketem végig. Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, egy minden 5. másodpercben valamit az arcomba hajigálós jumpscare-dömpingre számítottam. Szerencsére kellemeset csalódtam, nézzük is vissza!

Történetünk kezdetén egy amerikai tinilány, Jay, hétköznapjaiba csöppenünk, aki éppen egy újonnan megismert sráccal randizgat. Egy mozizás alkalmával a fiú nagyon zavartan viselkedik, a "melyik ember lennél a teremből?" játékuk során rámutat egy sárga ruhás nőre, akit Jay nem lát sehol a teremben. Sietve lelépnek, majd egy kocsis szex után Hugh kloroformal elkábítja Jay-t és kikötözi egy székbe egy elhagyatott parkolóházban. Értetlenül állunk a helyzet előtt, pedig minden olyan szépen alakult kettejük között. Hugh, akiről később kiderül, hogy Jeff, gyorsan vázolja a helyzetet kedvesének. A játékszabályok roppant egyszerűek: Jay megkapta Hugh-tól az átkot, vagy mit. Ez egyfajta szexuális úton terjedő nyavalya, ha megkapod, akkor folyamatosan egy embernek álcázott démon, legalábbis valamilyen pokolfajzat követ sétálgatva mindenhova. Ha utolér, halott vagy. Ha továbbadod biztonságban vagy mindaddig, míg az általad megfertőzött életben van. Jay-nek innentől kezdve fel van adva a lecke, hogy valahogy kicselezze az elkerülhetetlent. 

A film nézése közben a haldoklás fázisait véltem fölfedezni Jay tortúrájában, habár nem olyan élesen elkülönülve. Az elején még kétségbeesetten tagad, dühöng, hogy miért pont vele kellett ennek megtörténnie. Barátai folyamatosan támogatják, az elején még kételkednek a sétáló szellemben, de később már belátják, ez nem csak hallucináció, vagy valamilyen agyszülemény. Mindent megpróbálnak bevetni, hogy lekoptassák végre a kitartóan nordicwalking-oló démont, elkötik szüleik kocsiját, hosszú napokat utaznak,hogy időt nyerjenek, de hiába. Jay több alkalommal is átadja az átkot másoknak, többek között egyik barátjának, de mivel nem ad hozzá részletes "Mi lesz most?" tájékoztató brossúrát, így az átok hamar visszaszáll rá. Kétségbeesett próbálkozás követ kétségbeesett próbálkozást, Jay közben kezd magába fordulni, lassan elhagyja lelki ereje a menekülésben és beköszönt a depresszió fázisa. Itt a remény már végleg kezd elillanni. Paul (Jay egyik barátja) később feláldozza magát és átveszi az átkot crush-ától, de nyilván ez se nyújt teljes megoldást. Lássuk be ez azért kicsit túl nagy áldozat, azért, hogy meghúzd a csajt, akit már nagyon régóta akarsz... Jay számára beköszönt a teljes belenyugvás, már csak baktat az utcákon, hiszen nincs hova menekülnie.

Azért voltam mondhatni eldőlve a filmtől, mert volt (habár nem túl összetett) mondanivalója, ami nem a horrorok legfőbb jellemzője. Az üzenet legfelsőbb szintje egyértelműen a halál elkerülhetetlensége. Egy olyan életszakaszba kaphattunk bepillantást, amikor az ember talál először gondol bele, hogy az életnek nevezett dolgot bizony nem lehet túlélni. Szép lassan követ minket, akármerre megyünk, akármit csinálunk, akárhogy próbáljuk késleltetni, hogy végül megfogja a vállunkat. A film közben konkrétan követve éreztem magam, nagyon jól adagolták a nyomasztó, szép lassan rád ülepedő feszkót. Valószínűleg a legjobb lifehack erre a problémára, ha szépen leszarjuk, hogy egyszer meghalunk és élvezzük a jelenünket.

Az üzenet második szintjében én valami "szexelj okosan" tanulságot véltem belelátni, ami azért lássuk be egy dugással terjedő átok kapcsán elég kézenfekvő. Hugh/Jeff gyakorlatilag egy röpke kocsis hancúrral pokollá tette egy másik ember életét. Itt ez nyilván szándékos volt tőle, de a való életben is súlyos következményei lehetnek egy felelőtlenül meghozott döntésnek. Itt most nem feltétlenül az AIDS- re kell gondolni, lexikonnyi a lista, amit egy felelőtlen szexuális együttlét során elkaphatunk és később továbbadhatjuk.

Az egyetlen zavaró dolog a CGI volt, amit kifejezetten bénán csináltak meg, néhol annyira, hogy kibillentett a film menetéből.

Lezárásképp tanácsolnám, ha hosszabb ideje ücsörögtök mondjuk egy padon, vagy egy fa alatt, néha érdemes körülnézni, hogy valaki sétál-e meredten felétek fehér hálóingben. Megéri...

Annak ajánlom megnézésre, aki

• szereti a nyomasztó, feszült hangulatot
• szeret bújócska-fogócskázni
• szeret utazni

Mikor megtudtam, hogy az egyik kedvenc akcióvígjátékom, a Kiss Kiss Bang Bang író, rendező zsenijének új filmje lesz, nem kis elánnal nyúltam a síkosítóért. Ez nem meglepő, hiszen két csodálatos férfi, Russell Crowe és Ryan Gosling játssza ezúttal az RDJ-Val Kilmer párost. Ez a párhuzam nem véletlen, egyrészről mert én egy rendkívül tapasztalt filmnéző vagyok, másrészről meg valóban vannak hasonlóságok a két film között. De erről majd kicsit később.. Nézzük vissza Shane Black legújabb filmjét, a Rendes Fickókat!

A történet szerint a 70-es évek Los Angelesében járunk. A címszereplőink, akik közül egyik sem igazán Rendes, a rendkívül erőszakos, felesége által csúnyán megcsalt Jackson Healy (R.C.) egy verőlegény, akit többnyire fiatalkorú lányokat megkörnyékező férfiak jobb belátására bíznak meg, valamint az alkoholista, megözvegyült Holland March (R.G.), egy esetlen magándetektív. Úgy alakul, hogy közös érdekük lesz, hogy együtt dolgozzanak és megkeressék a bajba került Ameliat. A szövevényes nyomozás a pornóiparon keresztül, egészen az igazságügyig nyúlik s kiderül, hogy az egyszerűnek tűnő ügy sokkal bonyolultabb és komolyabb annál, mint ahogy azt sejtették. És itt meg is állnék, ugyanis elég nehéz összefoglalni a film történetét spoiler mentesen, még ha olyan óriási csavar nincs is benne, szóval a történet szempontjából maradjunk annyiban, hogy a film olyan, mintha a Chinatown-t összegyúrnánk a Kiss Kiss Bang Bang-gel. Evvel most nem mondtam valami sokat, de ugyanakkor kár is erről beszélni, mert a Rendes Fickókban közel sem (az egyébként közepes) történet a lényeg, hanem a karakterek, azok kapcsolata, az atmoszféra, és legfőképpen a zseniális poénok. Mert ez a film NAGYON vicces és talán ez viszi el a hátán az egészet.

Blacktől megszokhattuk már az abszurd szituációkat, a szórakoztató akciójeleneteket, a fekete humort és a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb párbeszédeket, gondoljunk csak a Halálos Fegyverre, Utolsó Cserkészre vagy akár a Durr Durr és Csók-ra, de ezeket itt már mesteri szintre emelte az író-rendező. A poénok remekül vannak megírva, a jelenetek szépen vannak megkomponálva (például mikor a fejbelőtt hullát, hősünk öngyújtójának fényében látjuk csak meg) és a vizuális gegek kivételesek (R.G. wc-s jelenete teljességgel kimeríti a börleszk fogalmát). Gosling, de főleg Crowe rendkívül jól játszik. Személy szerint kicsit tartottam attól, hogy működni fog-e ez a páros vagy, hogy a szépfiútól (ez esetben nyilván Goslingra gondoltam [elég sokszor gondolok rá- a szerk.]) hiteles lesz-e a vicces arc szerepe, de mindkettő félelmemre erősen rácáfoltak. Üde színfoltja volt a filmnek, sőt mit üde színfoltja, fajsúlyos szereplője volt a filmek, a Gosling lányát játszó Angourie Rice is, aki szépen megállta a helyét a Driver és Maximus között.
Negatívumként annyit meg tudnék említeni, hogy bizonyos karakterek eléggé felszínesen vagy egyáltalán nem voltak kidolgozva (köztük a „főgonosz” is), vagy hogy néhol az események kissé klisések és kiszámíthatóak voltak. Lehetne mondani, amit már a bevezetőben is megemlítettem, hogy Black csomó dolgot átemelt a 11 évvel korábbi sikerfilmjéből, például a fekete-fehér rosszfiú párost, a csöcsöket,  a fő rosszfiút, konkrét akció jeleneteket, a csöcsöket,  a fegyverrel való folyamatos bénázást, a csöcsöket, a két szerencsétlen férfit, köztük a vicces balfaszt és a kemény macsót, akik az elején rühellik egymást, de mégis együtt kell dolgozniuk, hiszen összefüggnek a nyomozásaik, majd a végén társakká válnak vagy éppen a csöcsöket. De kár is ezekről túl sok szót ejteni, mert nem ezen van a hangsúly és ezek a filmélményt egyáltalában nem befolyásolják. A film tele van akció jelenetekkel, viccesebbnél viccesebb vagy drámai, esetleg tragikus részekkel vagy fel-fel bukkanó, az adott korra reflektáló társadalom kritikus pillanatokkal. Ergo a filmben minden benne van, ami egy jó filmhez kell.

Summázva tehát: a várakozásoknak megfelelően remekül szórakoztunk a The Nice Guys-on, akár többször is visszanéznénk, még az apróbb hibák ellenére is. A majdnem 2 órás játékidő olyan gyorsan ment el, mint kedves szerkesztőkollégám mikor először feltűnt Ryan Gosling a vásznon... Nem félek kijelenteni, hogy 2016 egyik, ha nem a legjobb akcióvígjátékát láttuk. Köröm rágva várjuk a művészúr következő filmjét!

Értékelés: 8/10

Egy valamire való önjelölt filmbuzi filmkritikus túl szofisztikáltnak tartja magát ahhoz, hogy hollywoodi vígjátékokat nézzen, mondván az a filmkészítés legmélyebb és legprimitívebb bugyra, ahova még James Cameron se búvárkodna le. Így voltam ezzel én is, amíg hosszú unszolás után megnéztem az Ananász Expresszt. És imádtam! Seth Rogen az a "csak vígjáték szerepeim vannak és ez így is marad" színész és rendező, akire nem mélyet sóhajtva azt mondjuk, hogy hát igen, jól belefásult ebbe a szerepbe, mert ő tényleg egy vicces füves arc, akinek iszonyat jó humorérzéke van és imádja ezt a közeget. Adjuk meg tehát a felszállási engedélyt és nézzük, miért ez a legjobb füves film!!!4...20...

Egy villámgyors áttekintés: az Ananász Expressz 2008-ban lett minden második füves poén, vagy utalás alapműve. David Gordon Green (höhö) rendezte, Rogen és Judd Apatow írták a filmet. Dale Denton (Rogen) egy bírósági beidézéseket kézbesítő futár, aki szabadidejében uzsonnászacsi számra szívja a füvet és gimis barátnőjével lóg. Egyik este, miközben egy beidézést akarna kézbesíteni, a helyszínen szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, amit egy Ted nevű bűnöző és egy rendőrnő követ el. Dale bepánikol, eldobja jointját és lelép a helyszínről. Átszáguld dealeréhez, Saul Silverhez (Franco) és csak ott döbben rá, hogy a szuper ritka ananász expressz nevű fű, amit szívott, Tedtől származik és csak ő és Saul szívják azt, így könnyen a nyomukra bukkanhatnak, hogy elvarrják a szálakat a gyilkosság körül. Innen a film átalakul egy akció-vígjátékká, amin sírva nevet az ember.

1) Saul Silver

A szíve mélyén mindenki egy olyan haverra vágyik, akivel lóghat délutánonként, mint Saul. Ő az a csávó akivel minden elborult agymenésedet kibeszélheted, aki elfogad olyannak, amilyen vagy, akivel szívesen fetrengesz egész nap a kanapén, miközben cicás youtube videókat néztek, aki meghív egy sörre, vagy fagyira, anélkül hogy kérnéd és végül, de nem utolsó sorban mindig van nála fű. Saul és Dale kapcsolata akkor kezd szorosabbá válni egy sima dealer-vásárló kapcsolatnál, amikor együtt kerülnek egy maffia hálózat célpontjává. Saul a film során általában csak hátráltatja a menekülésüket a totálisan értelmetlen terveivel, ami nem csoda, ha valaki konstans be van tépve. Mégis ez a haszontalan, életképtelen srác nevettet meg minket a legtöbbször a hatalmas mértékű naivitásával és hülyeségével.

2) Bromance

Második pontunk részben összefügg az elsővel, ugyanis ez Dale és Saul barátsága. Mindketten úgy tengetik füstös hétköznapjaikat, hogy az egyiknek a barátnője, míg a másiknak az öregek otthonában hesszelő nagyija a legjobb barátja. A film elején még úgy tűnik, hogy a szerelmi szál majd Dale és gimis barinője körül fog forogni, de ahogy mélyebbre kerülünk a sztoriban úgy lesz egyre világosabb, hogy itt két stoner lélek fonódik egyre szorosabbra. Persze semmi buzulás, buzulás az nuku. Egyszerűen rájönnek, hogy a marihuána iránt érzett rajongásukon kívül más közös is van bennük. A legkedvesebb jelenetem a kocsis kempingezésük, valamint a séta vissza a városba, miközben hernyókat tépetnek be, meg nyusziugrálnak a réten.

3) Összefüggéstelen párbeszédek

Valószínűleg, ha az eseményeket semmilyen szinten nem előremozdító párbeszédeket kivennénk a szövegkönyvből, akkor a karakterek körülbelül minden 5 percben szólalnának csak meg. És ez baj? Dehogy! Épp ez teszi iszonyat viccessé és abszurddá az összes jelenetet. Mégis mit várunk emberektől, akik 0-24-ben be vannak tépve?! Egyik percben még eutanáziáról beszélnek, utána már vicces szájtokról a neten, aztán meg macskák szülinapjáról meg haltacoról. Az egész annyira random, hogy nem is kell azon parázni, hogy az ember nem érti, mert nincs mit érteni.

4) Crossjoint

Nekünk sajnos be kell érnünk a hagyományossal, de az unokáink már ezt fogják szívni. A 21. század hanem a legnagyobb innovációja a crossjoint, ami megháromszorozza a betépés hatását. És ezt ennek a filmnek köszönhetjük. Hihetetlen. Ebben a pontban egyébként a marihuána szerepéről a filmen lesz szó. Más "stoner" jelzővel illetett filmnél a marihuána csak mint kiegészítő van jelen. Ilyen például a Nagy Lebowski, ahol Dude egyfolytában füvezik, de a történet szempontjából lényegtelen, ez csupán az ő hippie énjének egy kifejezése. Az Ananász expressz viszont konkrétan csak a marihuánáról és a betépésről szól. Stoner arcok menekülnek drogbárók elől, miközben arról beszélnek, hogy füvezni a világ legkirályabb dolga és bárcsak egész nap csak ezt csinálhatnák, de végül levonják a konklúziót, hogy tulajdonképpen egész nap csak ezt csinálják. Zseniális ördögi kör. Egyébként Dale víziója szerint a marihuánát hamarosan úgyis legalizálják, mivel mindenki ezt szívja évezredek óta. Azok számára, akik szerették a technika órákat itt egy videó:

5) Akciójelenetek

Már csak a film végi akciójelenet is legalább 20 perces, mindenki lő mindenkire, nincs szépítve a dolog, a hús szakad, lyukad, robban. A legepicebb mind közül azonban az autós üldözés, amikor is Saul elköt egy rendőrautót, amiben Dale ül a hátsó ülésen, miután letartóztatták, majd a korrupt rendőrnő üldözőbe veszi őket. Saul menekülési tervei itt se jönnek be, viszont jó nézni a szerencsétlenkedését.

Értékelés: 10-ből 8,5 füves visszanézné.

Ajánlom annak, aki:

• szereti Seth Rogent
• egy laza chillelős filmre vágyik
• mindene a nagyija
• jó a kézügyessége